„Állandóan a monitort bámulod!” „Mindig csak a gép előtt ülsz!” - ismerős ez a két mondat? Ennek hátterében elég sok minden lehet. Az úgynevezett digitális bennszülött és a digitális bevándorló másra használja, másképp éli meg és integrálja a mindenapjaiba a digitális eszközöket, hiszen eltérő generáció szülöttei, akik másféle világot ismertek meg maguk körül. Fontos tehát, hogy nyitottsággal és kíváncsisággal közelítsük meg a helyzetet, ha felmerül a túlzott használat vagy a kontrollvesztés kérdése. Abban biztosak lehetünk, hogy amit túlzásba viszünk, annak káros következményei is lesznek. Ez ugyanúgy igaz a sportra, az evésre, mint az online jelenlétre.

Ha csak online barátaid vannak, kizárólag ott kommunikálsz, és az ismereteket, készségeket is ebből a forrásból meríted, akkor a valóság és az offline világ nyújtotta számos lehetőség kimarad az életedből. Ebbe beletartozik az élő kapcsolatteremtés, beszélgetés és kapcsolódás képessége és lehetősége is. Társas lények vagyunk és olyan közösségekre, barátokra, kapcsolatokra vágyunk, ahol elfogadnak és megértenek minket. Az online világ azonban csupán egy szeletét képes ennek megadni, hiszen nem csak a képernyőn létező világ hat rád.

Ha csakis az online jelenlétre korlátozódik az életed, annak oka van, és ezen okok feltárásával kinyílhat a világ előtted. Szembe kell nézned azzal, hogy az egyensúlyt a két világ harmonikus összeolvasztása adja meg, és ellenkező esetben nagyon sok megélésre érdemes dolog maradhat ki az életedből. Ha a megszokások, rutinok és a félelmek a felszínre kerülnek, kiderül mi áll a „fél élet” hátterében és így a megoldás is karnyújtásnyira lesz már.

4,5 milliárd telefon van a világban, ennek mintegy a fele okostelefon, így nem túlzás azt mondani, hogy az okostelefon mára hozzátartozik a személyes terünkhöz, egyfajta digitális kivetülésünk, amely rengeteg adatot tesz számunkra és velünk kapcsolatban elérhetővé. Már nem csak kényelmi funkció, egyenesen létszükséglet, és ezt sokoldalúságának is köszönheti. Szórakoztat, figyelmeztet, felébreszt, megannyi csatornán összeköt másokkal, unaloműzőként, tanítóként is jelen van és ráadásul mindez könnyen elfér a zsebünkben.

Egyre több kutatás foglalkozik a figyelem megosztásának (multi tasking) ártalmas hatásaival, valamint az okostelefonok szociális kapcsolatokra, elmagányosodásra kifejtett hatásaival. Megjelentek az applikációk, de főként a játékok addiktív hatását taglaló cikkek is, és ebben a témában is felmerül a kérdés: hol húzódik a határ az átlagos és a már káros használat között? Létezik fantomvibrációs-szindróma, amikor "csörög a zsebünk". Kutatások erősítik meg azt a tényt, hogy aki nagyrészt online, képernyőn át kommunikál, annak gyengül a testbeszéd felismeréséhez szükséges képessége, és egy élő párbeszéd fenntartása is nehézséget kezd okozni.

Az aszinkron (nem párhuzamosan zajló) kommunikáció, az online világban érvényes érzelmi fékek gyengülése, a következmény nélkülinek gondolt hozzászólások mind sötét jövőt vetítenek elő. Ezzel kapcsolatban tudatosításra és annak a hangsúlyozására van szükség, hogy online is ugyanúgy emberek vesznek körbe minket, mint online. És ami a fizikai világban nem helyes, az online sem lesz elfogadható.

A játék (nemcsak gyerekkorban) fontos eleme a tanulásnak, ahogy később a kikapcsolódásnak és szórakozásnak is. Számos pozitív hatása van, gondoljunk csak hangulatjavító, közösségteremtő, tanító jellegeire. Probléma itt is akkor merül fel, ha az adott játék uralni kezdi életünk számos területét, és hatása egyre több helyzetben érződik. Beszűkült tudatállapot jön létre, ahol a fontossági sorrend és a valóság érzékelése felborul. A feladatok, kapcsolatok elhanyagolása, a megbízhatóság és a célok, prioritások változása szélsőséges esetben függőséghez hasonló tüneteket is mutathat.

Az azonnali kommunikáció és elérhetőség új lehetőségeket nyitott a hűtlenség színterén. Egyre nő azok száma, akik párkapcsolatuk, házasságuk hanyatlásakor ilyen eszközökkel keresnek kalandokat vagy kiutat. A digitális özvegy (cyber widow) fogalma nemcsak megcsalásra, de elhanyagolásra is használt kifejezés, ami a társ és a fizikai valóság háttérbe szorulását jelenti. Itt a digitális eszközök nemcsak a kiszakadás eszközei, de a felborult egyensúlyban a hiány megoldását is szimbolizálják. Jó tudatosítani, hogy a figyelem fókuszának áthelyeződése mellett felmerül a kapcsolat minősége és a helyrehozására tett kísérletek milyensége is. Mindezek pedig nagyon is sokat elárulnak a pár és kapcsolatuk pillanatnyi állapotáról.

A közösségi oldalak (Facebook, Twitter, Tumbrl, Pinterest, Snapchat, Instagram) közkedvelt helyszín élményeink megosztása és emlékeink megőrzése szempontjából. Baráti körökkel, csoportokkal kommunikálunk és figyeljük a híreket, követjük mások életének történéseit. Az itt kialakult kép nem mentes a torzításoktól, hiszen a pozitív visszajelzések értékét is hajlamosak vagyunk túlbecsülni. A túlzott használat elzár minket élő találkozásoktól és egy olyan közegbe száműz, ahol több az illúzió, mint a valóság, és hitelesség híján ennek fenntartása, a látszólagos népszerűség is felszínes marad.

Elmondható, hogy mostanra már rengeteg feladat fűződik számítógép, laptop használatához: kapcsolataink ápolása (chat, e-mail, skype), tanulás, szórakozás (filmek, zene, játékok). Nem mindegy azonban, hogy életünk más területeire mennyi időnk, energiánk marad emellett. Befolyásolja a használat mértékét, az ezzel töltött órákat az újdonság ereje, ahogy a csoportnyomás is. Fiataloknál az állandó online jelenlét a közeg kommunikációs szokásaiból is fakad, a beszélgetés, ismerkedés is sokszor így zajlik.