Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

Ha adunk, akkor is kapunk, ha kapunk, akkor is adunk.

Ez még akkor is igaz, ha nem is gondolunk bele, vagy nem érezzük azt, hogy bármi különlegeset is tettünk volna. Amikor egy legyintéssel elintézzük, „ugyan semmiség” vagy épp a megköszönésre csóváljuk a fejünket, hogy felesleges, akkor nemcsak magunkat fosztjuk meg egy jó tett élményétől, de a másikat is attól, hogy örömmel fogadja a segítséget, és ezt kifejezze. Szerénység? Valóban apróságokról van szó, amik szót sem érdemelnek?

Egyensúlyról jóformán sosem lehet beszélni. Legfeljebb ideálként jelenhet meg az 50-50%, de a valóságban inkább arányokról van szó. Az is nehezíti a méricskélést, hogy nehéz lenne kategorizálni és értékkel ellátni a tetteket, szívességeket, önzetlen segítséget. Befolyásolják a körülmények, a szükség vagy épp a cél és a jótevő helyzete. Lehet egy népszerűsítő kampány része, figyelemfelhívás, egy ismeretlen egyén magánakciója, csoportok együttműködése, és még megannyi formát ölthet az adok-kapok megjelenése.

Böszörményi-Nagy Iván, a család- és párterápia neves úttörője, a kontextuális terápia megalapítója azt mondja, hogy

az emberi kapcsolatokban ösztönös, tudattalan és részben tudatos törekvés van az igazságosságra, kölcsönösségre, az adás-kapás egyensúlyára.

Mindez generációkon is képes átívelni, mivel aki többet kapott, az többet képes adni, valamint a többletből nemcsak képessé válik az adásra, de igénye is lesz arra. Ide kapcsolódik a jogosultság gondolata is. A jogosultság, a személyben felhalmozódó kapcsolati hitelt, kreditet jelenti, ami a másoknak szentelt, általuk kiérdemelt figyelemért jár cserébe. Itt is arányokról tudunk beszélni, amit inkább érzünk, mint tudunk.

Ekkor is fontos szerepet kap a kommunikáció, mert abból igen sok bonyodalom származhat, ha a másikról úgy gondoljuk, hogy gondolatolvasó. Vagy épp úgy akarjuk lemérni, mennyire figyelnek ránk, mennyire tudja a másik mire vágyunk, hogy mennyire képesek kitalálni mások a gondolatainkat.

„Nem beszélek arról, hogy mit szeretnék, de fenntartom a jogot, hogy balhézhassak, ha nem kapom meg.” Ez a mondat leginkább viccekben szokott szerepelni, de mint a viccek többsége, nemcsak karikatúrája a valóságnak, hanem sok köze is van a valósághoz.

„– De miért nem mondtad? – Ha igazán figyelnél rám/szeretnél, akkor tudnád!” Ez is klasszikus mondat egy elvárásról, ami arról szól, hogy a hiányérzet megoldását úgy várjuk, hogy minimális erőfeszítést, segítséget sem nyújtunk hozzá.

Gyakran felmerül annak a kérdése is, hogy tapintat és gondoskodás, vagy szolgaság? Néha rendben van a túlzás, és van amikor elvárt is. Magatehetetlenné válhat akár időlegesen is a másik ember. Kerülhet olyan helyzetbe, hogy segítségre van szüksége, és pillanatnyilag nem tudja úgy viszonozni, ahogyan elvárná a segítő. De a viszonzás nem csak a másik ember, a segítséget igénylő által kapható meg.

Van, aki fizetést kap a segítségért, mert ez a munkája. Van szociális elismertség, belső elégedettség, önbecsülést javító hatása is annak, hogy segítséget nyújtunk. Dr. Bagdy Emőke az előadásaiban sokszor hivatkozik arra, hogy megannyi kísérlet igazolta már annak az érvényességét is, hogy mások megsegítése fokozza a boldogságérzetünket és javítja önértékelésünket. Tehát egyfajta önjutalmazásról is szó van és egészségjavító hatásról is.

A jó tett önmaga a jutalom is egyben.

Árnyoldalként viszont okozhat kimerülést, depressziót, ürességet, értéktelenséget, ha valaki a segítést, az adást egyfajta jutalmat nem érdemlő tettként éli meg; ha az arányok annyira eltorzulnak, hogy az ember csak ad és ad, de cserébe úgy véli, nem érdemel semmit, és általában, mintegy önbeteljesítő jóslatként, nem is kap. Vagy ha mégis, azt is lesöpri magáról, mintha nem járna, mintha nem lenne érdeme a segítés által. Ez kiégéshez is vezethet, hiszen nincs, ami feltöltsön, ami jó érzéssel, elégedettséggel telítsen, amiből erőt lehet meríteni. Ezért fontos az elismerés a mások és a saját tetteink felé is.

Az egyoldalúság (ha szükséges egy időre) és a belső indíttatású segítségnyújtás ugyanúgy része lehet a belső értékrendünknek, ahogy az is, ha csak időnként, jól meggondolva veszünk részt olyasmiben, ami – látszólag – jutalom nélküli áldozatot kíván tőlünk. Pillanatnyi, gesztus értékű apróságokba nap mint nap belefuthatunk, akár útbaigazításról, egy nehéz csomag lépcsőn való felsegítéséről, vagy az ülőhely átadásáról van szó.

Jobb érzés utána a bőrünkben lenni, mert érezzük, hogy helyesen cselekedtünk. És van, amit nem tudunk megváltoztatni. Ha adunk, akkor is kapunk, ha kapunk, akkor is adunk.


A képek forrása: positivemed.com, pinterest.com>