Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

“A szeretet bizonyítéka soha nem abban van, aki adja, hanem aki kapja. Nekem kell mondanom, hogy szeretve érzem magam általad. Mert mióta te velem vagy, az életem könnyebb és gazdagabb, mint mielőtt te megjelentél.”

Feldmár gyakran ismétli magát; erre az a válasza, hogy van, amiről fontos gyakran beszélni, van, aminek elő kell kerülnie, ha egy bizonyos témáról esik szó. És igaza van. Ha a címadó szavakat egyenként elővesszük, bármelyikről oldal ezreket olvashatunk, és órák százait lehetne átbeszélgetni. Egyenként. A könyv éppen ezért lett – terjedelme és mérete ellenére is – nehéz, tömör és súlyos. Holott nem más, mint egy beszélgetés, elmélkedés, egyéni és közös gondolkodás az életünkről, az emberi létről, és azokról a hatásokról, amik érnek, érhetnek minket.

Szerintem a rombolás szégyenből ered. … A gyilkolás is egyfajta rombolás. Nem tudunk életet teremteni, és akkor úgy érezzük, istenek vagyunk, ha az életet megszüntetjük. Ha isteni cselekedet életet kreálni, akkor isteni az életet kitörölni is.

Nehéz, mert – kis túlzással – soronként szembesít a világgal, a valósággal. Ha nem fogadjuk el? Jogunkban áll, a gondolkodásunk, a világnézetünk és az összefüggések másféle megközelítése bárkinek alapvető joga. Csak éppen nem mentesíti őt a következmények alól, amelyek alól az olvasó sem, én sem és Feldmár sem voltunk kivételek.

Az egyik alapgondolat szerint csakis a sikeres és az ezáltal gyilkossá vált ősök örökíthették tovább a génjeiket, az ő gyermekeik éltek túl, így az agresszió bizonyos tekintetben létezésünk alaptétele. Manapság – sajnos nem kis túlzással – békésebb időket élünk, a túléléshez nem, vagy más formában lehet csak szükségünk agresszióra. Ez összekapcsolódik mindazzal a feldmári gondolattal, hogy aki nem a barátom, az az ellenségem. A szürke, semleges középút a konfrontáció és a valósággal való szembesülés kényelmesnek tűnő mezsgyéje csupán.

A közvélekedéssel szembemenő nézetek, a néhol végletes elméletek legalább arra jók, hogy elgondolkodtassanak. Vagy feldühítsenek. Ahol ugyanis megjelenik a düh, ott valami nincsen rendben, annak oka van. És összekapcsolódik a szeretettel: azt jelenti, hogy nem a másikon vezetjük le, hanem megvárjuk, míg csendesebb mederbe ér az érzelem, és szavakba önthetővé válik.

A tavalyi könyvnél olyan érzésem volt, hogy rövid, de legalábbis kevés. Ott volt benne minden, ami András előadásainak a magvát rejti, és a téma sem volt könnyebb vagy egyszerűbb, de a hiányérzet megmaradt, mert pehelysúlyú csapásokat mért csak a szöveg az elmére. Itt viszont, aki kicsit is beleengedi a gondolatait a sorok közé, valamint az önreflexiónak is utat enged, az kapkodhatja a fejét. Döbbenetből ámulatba, dühből fellélegzésbe juthat, majd jöhet az elkeseredés, a szomorúság és a remény, végül a cinkos egymásra mosolygás is.

A 144 oldal olyan gondolat-gyűjtemény, ahol a születés körülményei, a bántalmazó szülők, az árulás és az őrültség mellett jól megfér a szeretet, az elfogadás, a szabadság és az empátia is. Mindazok a viszonyok, kapcsolódások, jól-rosszul elsajátított leckék, levont vagy eltitkolt következmények és titkok, amelyek emberré tesznek mindannyiunkat. Teret és figyelmet kap a sebezhetőségünk, és az a küzdelem, ahol múltunk, hátterünk ártó hatásai ellen fordulunk, és önmagunk láncoktól, béklyótól mentes létezésének keresésére indulunk. A szabadságért pedig meg lehet küzdeni, ahol az automatizmusok, a rejtett impulzusok és a szenvedés egy olyan életté transzformálódik, amit döntések, új szokások és egy sajátunknak érzett út jellemez.

Ami megtörtént, az nem tűnik el, hanem megemésztjük, és túllépünk rajta. De hogy miért nem csináljuk azt, ami jó nekünk?

És ez Feldmár András egyik legerősebb üzenete: lehet másképp is. Van változás, bármikor. Nehéz, félelmetes, könnyekkel teli, néhol rettenetesnek tűnő, de lehetséges. A megbocsátás, az elengedés, a belátás után aztán többé nem tekinthetünk ugyanúgy a megismert valóságra. Az átalakulás gyűrűi tovább fodrozódnak, átformálva mindent, amit elérnek. Ezért ajánlom a könyvet mindazoknak, akik a tudatosság, az önfelfedezés és az élhetőbb, könnyebb élet felé törekednek. Az árnyékok mélyére és a színfalak mögé be lehet pillantani, a falak leomlanak, legyen szó félelemről, szexualitásról vagy arról, miként bánunk másokkal és hogyan bánnak mások velünk.

Záró gondolatként maradhatunk annál, amit András is vall: ne higgyünk senkinek csak azért, mert hozzáértő, szakember vagy hatalmi pozícióban van. A saját élmény, a tapasztalat, és az ezáltal megteremtett saját valóság legyen a vezérfonal, némi kétkedéssel fűszerezve, hiszen mi magunk sem vagyunk tévedhetetlenek.


A képek forrása: scpr.org

Könyvborító: HVG