A sokszínű, vibráló és élménygazdag kaland 2004-ben indult, és utazók, világjárók, kíváncsi felfedezők Mekkájává vált az elmúlt évtized alatt. Nemrég teljes átalakuláson ment keresztül mind a felület, mind a háttér, így válva még érdekesebbé és sokrétűbbé.
A méretét tekintve a következő számok mindent elmondanak: nagyjából 10 millió profil létezik az adatbázisban, és több mint 200 ezer városban találhatunk szállást, segítőkész helyi lakót, aki megmutatja a környéket, vendégül lát, tanácsokat ad. Az adatbázis ingyenes, és egy élményeket, történeteket, tapasztalatokat megosztó blog is régóta része annak az utazásra, kapcsolatépítésre épülő egyedülálló élménynek, amit couchsurfing néven ismerünk. A lényege, hogy társaságot, szállást, ellátást ajánlunk fel vagy épp a helyi érdekességekben jártas helyi kalauzt személyesítünk meg külföldről érkező, városunkba látogató utazók számára. Cserébe, vágyaink teljesítésére ugyanezeket kérhetjük az oldalon egy másik embertől (vagy akár attól, akit vendégül láttunk), más városban, országban, bárhová is induljunk világgá. Ezáltal ismeretségekre, élményekre és visszajelzésekre teszünk szert. Az oldal egyik legfontosabb eleme ugyanis a bizalom és a hitelesség, hiszen szeretjük tudni, ki és mi vár ránk, ha távol vetődünk otthonunktól.
Mi is a bizalom, ha kicsit jobban belenézünk? Ha megállunk egy pillanatra, két dolog is eszünkbe juthat. Az első a saját magunkba vetett bizalom, ami helytállásról, problémamegoldásról, találékonyságról is szól. Itt nem feltétlenül veszélyek elhárításáról van szó, de az életben hamar bebizonyosodik, hogy akadhatnak nehézségek, akadályok, és áthidalásukhoz bizony át kell lépnünk időnként a határainkat. Ez azért is jó, mert így új készségeket, tapasztalatokat szerezhetünk, és ezáltal megerősödik bennünk egy „erre is képes vagyok” érzés és tudat.
A bizalommal kapcsolatos gondolataink második része pedig arról szól, hogy azt kapjuk, amit ígértek és amire számítunk az adott helyzetben. Egy beszélgetés, egyezség, levélváltás során mindkét fél őszintén elmondja, mit szeretne, mi a szükséglete, kérése, majd a másik fél erre reagál, hozzátéve saját részét, lehetőségeit, és amit nyújtani tud. Ebből alakul ki egy olyan beszélgetés, ami ha nem is fedi tökéletesen azt, amit szeretnénk, jó kiindulási alap lehet, vagy egy több részes utazás egyik mérföldköve.
Ideális esetben is utópisztikus elképzelésnek hangzik, hogy a rendszer kiszűri a rosszakarókat, és rendet tud tartani, sőt mi több, biztonságot képes adni a tagjai számára. A visszajelzések, beszámolók, kölcsönös értékelések rendszere mellett is kiderült, hogy bizony komoly árnyoldalai is vannak ennek a kezdeményezésnek. Mivel a bizalom arról is szól, hogy megkapom, amiben megegyeztünk, így a meghiúsult szállásadások és programok csak egy részét adták a felmerülő problémáknak. Idővel visszaélésekről, lopásokról is érkeztek hírek, de a legnagyobb port a szexuális zaklatások verték fel. Főként, mivel egyfelől nem feltétlen a világ egy távoli sarkában, hanem Európa „közepén” történtek, és hosszú időre a figyelem középpontjába hozták a couchsurfinget. Az idillinek tűnő felszín alatt, a családias hangulatú és kölcsönösségen alapuló közösség folyamatosan szembe kellett nézzen ilyen és hasonló veszélyekkel is.
A 2011-es teljes átalakulás sem zajlott zökkenőmentesen: biztonsági rések okozta problémák, adatbázisok törlődése, és a közösség hangjainak számító úgynevezett nagykövetek kitiltása is borzolta a kedélyeket. Nem csoda hát, hogy mára a rendszer biztonsági előírásai is hosszasan taglalják, hogy mit tehet az egyszeri utazó annak érdekében, hogy lehetőleg egy csodás élménnyel legyen gazdagabb, ne pedig a világ árnyoldaláról szóló történettel. Külön figyelmet fordítanak a nőnemű utazókra, mivel a felmérések szerint a legtöbb atrocitás sajnálatos módon őket érte. Alapvető tanácsként hangzik el, hogy legyen B-tervünk és olyan kapcsolatunk, aki tudja, hogy épp merre járunk, valamint lehetőleg egyedülálló felajánlók helyett családoknál szálljunk meg, nők pedig lehetőleg ugyancsak nőknél keressenek szállást. Több fórumon is találkozni lehet azzal a vélekedéssel, hogy a valóság a problémák mellett is sokkal barátságosabb és biztonságosabb képet fest az utazók élményei alapján, de az óvatosság akkor sem árt. Külön cikkek és segítők foglalkoznak azzal, hogy a helyi normákról és a kulturális különbségekről minél több információ legyen elérhető, ugyanis nem árt tudni, mire számítsunk, ha távol vetődünk otthonunktól és megszokott közegünktől.
Felmerül a határaink megóvásának elmélete és gyakorlata is, hiszen bármi is van a fejünkben, az – kifejezve és érvényesítve – akkor éri csak el a kívánt hatást, ha valósággá váltjuk. Ezért hasznos tisztában lenni azzal, hogy mire is vágyunk, mi az, ami kíváncsisággal tölt el? Mi az, ami ugyan félelmetes, de mégsem ijeszt el, csak szokatlan, vagy ismeretlen, de nem veszélyes? A bensőnkben megélt „határsértéseink” legnagyobb haszna abból fakad, hogy az újdonságok kiszínezik és kitárják előttünk a világot, kicsiben és nagyban is. A rugalmatlan határok pedig nemcsak túlvédenek, de be is zárnak, ahogy a világtól minket, úgy a világot is előlünk. Érzékeny rendszer ez, és megannyi része van: a hangulatunk, korábbi tapasztalataink, a környezetünk és a minket körbevevő emberek hatásaitól kezdve az az egyedi szűrő is szerepet játszik benne, amit bizony mindenhová magunkkal viszünk, hiszen az adja a világunk jelenlegi karakterét és addigi tudásunk összességét is.
Érdemes tehát az óvatosság, a tudatosan felmért valóság mellett időnként elhagyni a járt utat, és kíváncsinak lenni mindarra, ami a komfortzónánk határán kívül található. A legtöbb utazó pedig biztosan ismerősként köszönti Márai szavait, miszerint:
„Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.”
A képek forrása: stocksy.com, lifehack.org, connorfranta.tumblr.com