Amikor az emberi pszichét és sérülékenységet forintban akarjuk mérni, örülnék, ha egy pillanatra mindenki összevonná a szemöldökét. A lélek kilóra is megvehető?

Nem kell dühösnek lenni, elég gondolkodni is. A legújabb társkereső oldal fiatal nőket (és férfiakat) keres, akik gáláns lovagra, „támogatóra” vágynak. Ezzel a mondattal még meg lehetne úszni a dolgot. Valójában azonban luxust, kényelmet, pénzt kapsz a testedért és a kényeim, vágyaim kiszolgálásáért. Lehet, hogy igazából nem vágynak rá, de rákényszerülnek, vagy úgy érzik, ez a kiút. Csereüzlet, ahol mindenki jól jár.

A rabszolgaságot már nem lehetne eladni, úgyhogy most megvesszük a szolgát jó pénzért, és jól tartjuk. Persze csak az, aki megteheti. És azt, aki hajlandó rá. A szabadság és az önrendelkezés ugye csodálatos dolog. A következményt majd zsebre tesszük, ahogy a húszezreseket, a hétvégi wellnesst, az étteremben vacsorázást és a hajón koktélkortyolgatást.

Kitartott legyél, ne csóró! – üzeni a Puncs nevű oldal, persze nem ezekkel a szavakkal. Azt már sokkal finomabban teszi hozzá, hogy fizikailag is legyél vonzó, hiszen akárkinek nem nyílnak meg a kapuk, ez nem a Máltai Szeretetszolgálat. De a politikai korrektség nevében egy szava se lehet senkinek, hiszen fiatal férfiak is jelentkezhetnek, ahogy tehetős hölgyek is kereshetnek maguknak szabadidő partnert.

Tehát miénk a szabadság és igazából mindenki azt tesz az életével, amit akar, nem igaz?

A következmények is az övéi lesznek, minek akar bárki is beledumálni ebbe? Még az is lehet, féltékeny lettem, hogy engem senki nem vinne el a két szép szememért és egyéb fizikai tulajdonságaimért luxusnyaralásra. Még ha kapnék is ajánlatot, az ára nem tetszene. Vagy nem vagyok elég kétségbeesett, és túl jó dolgom van? Vagy ez a nőket érinti igazán? Ugródeszka és lehetőség? Minden jel szerint, a kérdésekre számos igenlő válasz és érv létezik. Viszont, akit külső mérce és különféle centik, méretek alapján vásárolnak meg, mindig lecserélhető lesz és eldobható. Lesz másik, jobb vagy még jobb. Az elhasznált zsebkendő esete.

Úgy gondolom bármilyen tudatosan, bármilyen érzelemmentesen vagy épp „okosan” is megy ebbe bele bárki, a végén akkor is ott várja az, hogy lecserélhető árucikk, „beszélő eszköz” volt csak. Sok ilyen élményt semmilyen nyaralás vagy bankszámla sem fog tudni elmosni. Ha alaptermészetté nem is válik (dehogynem), akkor is másként tekint a világra, az emberekre, a kapcsolatokra ezentúl. És ez, ahelyett hogy idővel elkopna, beivódik, beépül. Túlontúl mélyre.

A képek forrása: atbreak.com, whstatic.com