Aminek kezdete van, annak vége is van; szól az ősi bölcsesség. Ez valóban így van, bármire is gondoljunk, de egy párkapcsolatnak lehet egy újabb kezdete, aztán pedig egy még újabb. Felmerül a kérdés, hogy ez vajon tényleg egy újabb kezdet, vagy az, amit a végének láttunk, az valójában mégsem volt az? Ha az a kérdés, hogy megpróbáljuk-e még egyszer, akkor ugyanazt folytatjuk-e vagy sem? Az újrakezdésről megoszlanak a vélemények. Ez érthető is, hiszen egy szétválás komoly önvizsgálatra és belátásra is késztetheti a feleket. Így sok hiba és sérelem kerül a felszínre, amit ha képesek rendezni, akkor valóban másként kezdenek neki a közös jövőnek. Ha viszont nem történik változás, a muszáj és a megszokottság rántja vissza a párt ismét egy kapcsolatba, ott ismét elő fog kerülni a „lecke”. Belefektetett energia nélkül nincsen eredmény sem, és ezt sokszor nem fizikai téren kell egy kapcsolatba invesztálni, ezért megéri a lélek rezdüléseire is érzékennyé válni.

Egy párkapcsolat alapvetően kompromisszumokból épül fel. A hónapokon, éveken át tartó összecsiszolódás általában meghozza a gyümölcsét, a pár kevés konfliktussal és súrlódások nélkül éli egymás mellett az életét. A figyelem és a tisztelet mellett fontos az empátia és a rugalmasság is, valamint hogy a szeretetteljes közegben egyenrangú félként létezzen mindkét fél.

Mindenkinek vannak gyengéi és erősségei, ezekkel jó, ha tisztában van, és hasonlóképp hasznos, ha a párkapcsolaton belül a másikat is ismeri ilyen téren. Ez nem azt jelenti, hogy nem fejlődhet a másik és mindig segítségre szorul, de ettől még a feladatok vagy akár a munka megosztásának is egyik alapja lehet ez. Az összezördülések a legjobb kapcsolatban is előfordulhatnak, mégis sokan megijednek, ha előáll egy ilyen helyzet. Felborul az egyensúly pillanatnyilag, és ez ismeretlen terep vagy félelmetes újdonság lehet. Mégis, ez pont azokat a képességeket teszi próbára, amiket a pár az egymás mellett élés közben együtt fejlesztett ki és tanult meg.

Az, hogy mikor kezd hanyatlani egy párkapcsolat, sokszor alig látható. A kezdeti jelek apróságnak tűnnek, épp rohanni kell, elfelejtődik az egész, és amúgy sem olyan komoly ez, hogy foglalkozzunk vele. Ez sokszor igaz, apróságokon valóban nem érdemes drámázni, de a sok kicsi bizony sokra megy. Lényeges, hogy egyszeri vagy ismétlődő problémáról van-e szó. Egy-egy morcosan odavetett szó vagy sértés nem kellemes, de sokszor akaratlanul is előfordul egy stresszesebb nap vagy hét után. Ha viszont visszatérő és egyre nehezen tolerálható dologról van szó, akkor már jogosan szólal meg a vészcsengő a fejben.

Az elhidegülés leggyakoribb okai a szakirodalom szerint abban keresendők, hogy nem szakítunk időt egymásra, az érzelmek egyfajta automatizmussá alakulnak át (magától értetődővé válik a kapcsolat és benne a másik fél is), és a kommunikáció mennyisége és minősége leromlik a két fél között.

Sokszor hasonlítják a párkapcsolat ápolását a kertészkedéshez, és ez nem véletlen. A növénynek is vannak igényei; ha csak ímmel-ámmal, rendszertelenül kapja meg, akkor a termés vagy a virág is ehhez hasonló lesz. Persze mindent a kertész sem pótolhat, a nap sugarait nem ő irányítja, de árnyékkal, vagy eső híján öntözéssel megadhat olyasmit, amire a növénynek nagy szüksége van, és amiért hálás lesz. A viszonzás pedig az édes gyümölcs, az illatos, színes virág és megannyi más, kellemes kertbéli csoda. A lelkiismeretes „kertész” egy időben gondoskodik a másikról, önmagáról és a kapcsolatról. Bármennyire is nehéz a munkával és feladatokkal teli hét, jó, ha egy gondolat erejéig ez is eszünkbe jut. A sok kicsi jó értelemben is sokra megy.

A képek forrása: haimchar.files.wordpress.com, parablevisions.com