Vannak bevett, jól megtanult mondataink, mondásaink vigasztalás esetére, vagy ha valakit biztatnánk, tartson ki. Segíteni akarunk, a hangnemünk kedves, mosolygunk empatikusan, a másik hátát végigsimítva, kezünket a vállára téve mondjuk ki ezeket a mondatokat. De tényleg jót teszünk mindezzel?

1. „Ami nem öl meg, az megerősít.”

Nietzsche legtöbbet emlegetett mondata ez, ami alapvetően támogatást és egy pozitív jövőképet kellene, hogy adjon. Ha közelebbről megnézzük, akkor viszont azt a feltételezést hordozza magában, hogy minden bántalom, stressz és rossz élmény csakis jó kimenetellel érkezhet az életünkbe. Ráadásul, minél több, annál jobb, hiszen a végén már szuperhősök leszünk, akiknek arcizma se rezdül a nehézségek láttán. Különbözőképp reagálunk a nehézségekre, és az sem mindegy, mikor jutunk el a feldolgozásukig, úgyhogy csak óvatosan bölcselkedjünk.

2. „A boldogság döntés kérdése.”

Persze. És a környezetünk, a születési helyünk, életkörülményeink, hátterünk, erőforrásaink, a minket körülvevő emberek függvénye is. Sonja Lyubomirsky boldogságkutató szerint a boldogságra való képességünk 50%-ban az örökölt háttértől függ, 10%-ban a körülményektől. A fennmaradó 40% a tetteink, a cselekedeteink, választásaink mozgástere. Ez is jelentős rész, de hiba ennyire leegyszerűsíteni az életet, ráadásul a nélkülöző (szülői, szociális, anyagi, érzelmi) háttérrel rendelkező emberek szó szerint kétszeres erőfeszítéssel érhetik csak el azt, amit mások. Úgyhogy a cselekvés és a tettek igazsága mellett jó, ha erre is gondolunk.

3. „Az idő minden sebet begyógyít.”

A probléma ott kezdődik, hogy a veszteségek megélésében és feldolgozásában is különbözőek vagyunk. A mondás ugyanakkor azt feltételezi, hogy egy bizonyos idő után a veszteség vagy a rossz érzés hirtelen megszűnik létezni, és ismét „teljesen egészségesek” leszünk. Ez azt is felveti, hogy úgy gondolhatjuk – vagy azt üzenhetik mások –, hogy most már túl kellett volna lépni a helyzeten, hiszen eltelt a „megfelelő” időmennyiség. A feldolgozásnak is megvan a maga ritmusa és hossza, és ebbe nemcsak maga a veszteség elfogadása, de az általa okozott sebek, következmények is beletartoznak.

4. „Minden okkal történik.”

Ez a kijelentés akkor működik, ha hasonlóképp gondolkodunk azzal, akinek mondjuk. Annak, aki épp egy kiismerhetetlen, kaotikus és kiszámíthatatlan világban érzi magát, ez csak tovább növeli a zűrzavar érzését, és azt jelzi: ő ráadásul az összefüggések megértésére is alkalmatlan. Pedig gyakran mi sem tudjuk az okokat vagy a hátteret, sőt sokan hajlamosak a rendezett világképhez való ragaszkodás érdekében minden mögött olyan kozmikus méretű összefüggést látni, ami megnyugtatja őket a kiszámíthatatlanság ellenében.

5. „A felhők fölött mindig kék az ég!”

Bármennyire is bátorító és optimista ez a kijelentés, hajlamos elbagatellizálni a bajban levő érzéseit és helyzetét. Viccelődhetünk azzal, hogy télen előfordul, hogy hetekig nem is látunk kék eget, de az azonnali szép jövő helyett sokszor jobb a veszteség fájdalmával vagy a pillanatnyi elkeseredettséggel foglalkozni. Utána eljön az idő, amikor valóban elvonulnak majd a felhők.

A képek forrása: Wikipédia, Youtube

Forrás és ihletmerítés: psychologytoday.com